|
|
 A
szépszámú közönség az előadás végén kérdésekkel bombázta a
szakembert, természetesen a gyermeknevelés állt a középpontban. Mi
is erről faggattuk.
- A legtöbb szülő bizonytalan abban, mennyire terhelheti
gyermekét iskolán túli feladatokkal. Mint ajánlana számukra?
- Komoly probléma, hogy teljesítményelvű világban élünk, amely
állandóan változik, a szülők pedig gyakran nem is tudják, mit
kezdjenek a gyerekkel. Mivel a legjobbat akarják, külön órákra
adják, holott a gyereknek az kellene, hogy a szülő haszontalan
dolgokat műveljen vele, mert az lenne neki a leghasznosabb:
hülyéskedni, dögönyözni, csiklandozni, biciklizni, fagyizni,
mesélni...
- Gyakran halljuk, hogy gond van a mai gyerekekkel. Ez azért van
- mint ahogy előadásában is említette -, mert a szülők nem játszanak
eleget a gyerekkel és nincs meg a testi kontaktus?
- A világ rettenetesen sokat változott, 200 év alatt többet, mint
azelőtt 2000 év alatt. A gyerek számára ez egy rendkívül nehezen
feldolgozható dolog. A gyerek örökmozgó. Régen szabadon
rohangálhatott, mert volt nagy udvar, kert, patakpart, mező, fára
mászhatott, ma viszont ül a képernyő előtt, és ez óriási baj! A ki
nem élt aktivitás, duzzad és agresszióban robban!
- A gyereknek hatalmas a képéhsége, mert
képekben dolgozza fel, amit megtud a külvilágról és a saját belső
világáról. Képeket vetít ki játék és mesehallgatás közben. Ha
viszont megjelenik a külső kép, például tévézés közben, a gyerek nem
tud különbséget tenni, csak azt érzi, hogy ettől megnyugszik,
feldolgozódnak benne a dolgok. De egy idő után rágja a körmét,
csavargatja a haját, rezeg a kanapén, mert nem mozog, ettől pedig
agresszívebb lesz. Leáll a belső képkészítés. Külső képek jönnek,
átmossák a védtelenné vált agyat, ettől még agresszívebb lesz. És ez
akkor is igaz, ha a gyerek csak a legszebb természetfilmet nézi. És
még nem is beszéltem az agresszív filmekről, ami elsősorban az
érzelmileg elhanyagolt gyereknek árt. Neki azonnal minta, azonnal
kiélési lehetőség.
Tehát az életkörülmények önmagukban agresszívvé teszik a gyereket,
aki rengeteg frusztrációval küzd. Nincs otthon senki, egyedül van,
nem szeretik úgy, ahogy van, nem elég jó a teljesítménye az
iskolában, frusztrációk tömege teszi agresszívvá a gyerekeket. Telis
tele van az életünk szóbeli agresszióval, és az agresszió agressziót
szül! Így aztán ne csodálkozzunk, hogy a gyerekeink agresszívek,
vagy ami még rosszabb, depresszívek. A depresszió pedig a befelé
fordított agresszió, amely gyakran öngyilkossághoz vezet.
- Ön tehát egyáltalán nem engedné a gyerekeknek, hogy tévét
nézzenek?
- Én a kompromisszumok híve vagyok: lehetőleg iskolás korig ne,
iskolás korban csak közösen kiválasztott műsort, limitált időben,
egy nap maximum 20 perc, és most jön a legszörnyűbb: valamelyik
szülővel együtt.
- Mi az oka annak, hogy nem tudnak
játszani a gyerekek?
- Nincsenek gyerektársaságban, nincsenek bandák, csapatok, indián
törzsek, a gyerekek egyedül ülnek otthon a különböző képernyők
előtt, nincsenek nagy családok, ráérős nagyszülők, akik bevezetik a
gyerekeket a játékba és játszanak velük. Hihetetlenül sok játék van,
amiket a gyerekek, ma már nem ismernek. Nem játszanak bújócskát,
fogócskát, ipi-apacsot, labdajátékokat.
- Hogyan szorítaná vissza a fiatalkorú bűnözést?
- A tizenévesek gyakorta lopnak, van úgynevezett érzelmi lopás is
ebben az életkorban, amikor az érzelmileg nélkülöző gyerekek így
szereznek örömet maguknak, és van természetesen olyan lopás, amire a
nagyok küldik be a kicsit. És hiába szállítjuk 12 év alá a
büntethetőség korhatárát, akkor az az alattit küldik be lopni. A
büntetés nem megoldás. Szerintem nincs ez eléggé kidolgozva, nincs
benne elég szakértelem és pénz.
Ott van a média szuggessziója, ahol mindig a bűncselekmények az
érdekesek. Hosszú vita volt arról, hogy ezek erőszakosabbá teszik-e
a gyerekeket. Ez a vita eldőlt, aki hajlamos rá, annak növeli az
agressziós szintjét. Tragikus esetekről hallunk, amikor két gyerek
megöl egy harmadikat, miután megkínozta. Meg kell nézni, honnan volt
bennünk ekkora feszültség. Mi volt a probléma. Szörnyű, hogy ilyesmi
történhet, de igazából nem ismerem a kutatást, ami ennek utána járt
volna. Másfelől tudjuk, hogy a világban mindig történtek rettenetes
dolgok, csak arról korábban nem hallottunk. Ma viszont minden
szörnyűség itt van előttünk este a híradóban, még az is ami a
legtávolabbi helyen történt.
- Hogyan segíthetünk a gyerekeinknek, hogy leküzdjék ezeket a
frusztrációkat?
- Ha tudatában vagyunk, már az is nagyon sokat számít. A kérdés,
hogy hozunk-e valamilyen, akár anyagi áldozatot is a gyerekekért.
Van-e egy anya, aki kemenceszerűen otthon van, aki jókat főz, aki
beszélget, aki este jelen van a gyerek számára, vagy egyformán
fáradt szülők zuhannak be, és csak mindenkinek arra van ereje, hogy
lerogyjon a tévé elé.
- Mit üzenne az édesanyáknak, mit tegyenek, hogy gyermekeik
boldogok legyenek?
– Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a
gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a
húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként
kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével
vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb,
rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól
legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak
szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.
Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy
pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor
nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak
voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban,
lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a
hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak
szeretnénk kipréselni a nőkből. |
